Krav vizsga és szeminárium

Jelentem sikerült a P1

Az instruktor szerint átengednének a P3-on is, de azt azért én nem hiszem… Mindegy, fő a bizalom [A krav-magán belül 18 szint van. Practitioner (P) 5, Graduate (G) szintén 5 és 8 Expert (E ) szint. ]

Múlt hétvégén részt vettem egy expert technikákra épülő, 2-napos szeminárium 2. napján. Ott volt azt instruktorom és egy edzőtársam is. Bevallom, kicsit tartottam tőle, mert a P1 és az Expert szintek között elég nagy a különbség, kb. mint egy Trabant és egy S Merci között… (Mielőtt valaki beszól, nem bántom a Trabantokat, nekünk is van, igazi kis csoda: velem egy idős és még mindig megy Egy élmény vezetni )

A szemináriumot Tal Kvores, Szászi Ferenc muay-thai edző és a magyar expertek tartották.

Az első másfél órában muay thai edzés volt. Az edzőről, Szászi Ferencről azt kell tudni h világbajnok 2…. elég komoly bemelegítés (értsd fekvőtámasz 2ujjon, pl ) után rúgásokat, könyökléseket vettünk. Folyamatosan épült fel 1-1 technika. Durva volt, de hasznos. A durvát nem az agreszivitásra értem, hanem az élményre.

Kis szünet után a többtámadós krav technikák következtek, pl. egyik bottal, másik késsel,
majd fegyveres technikákat vettünk: a támadó rád tartja szemből a pisztolyt, halántékodhoz nyomja, oldalról fenyeget, hátulról átkarolja a nyakad és a halántékodhoz szorítja, stb.
Személyvédelmet is tanultunk. Mindenféle szituáció. Hárman voltunk, egy védett személy, egy támadó és egy védő. A védő csukott szemmel járta körbe a védett személyt, majd mikor a támadó rátartotta a fegyvert, valamilyen jelt adott: sikítozott, elkiáltotta magát h “Fegyver!”… A védő pedig értelemszerűen minél gyorsabban lereagálta a szituációt. Megint tapasztalnom kellett, h az instruktorom nem normális, a szó pozitív értelmében

Majd fegyveres támadások…. jó sok. Tal egyébként katonai kiképző volt Izraelben, Lakatos Péter pedig személyvédelemmel is foglalkozik. Félreértés ne essék, nem tanultunk fegyverrel támadni. Vannak eltévelyedett emberek, akik meghallják az “izraeli, hadsereg, fegyver, edzés” szavakat és abból “zsidó, moszad, fegyveres kiképzés” lesz rögtön. Erről szó sincs. Fegyverrel bánni csak annyira tanulunk h van egy műanyag játékpisztoly, ami súlyában és kinézetében hasonlít az eredetire. Se lőni, se fegyvert kezelni nem tanulunk. Akit ilyesmi érdekel, iratkozzon be egy lövészegyletbe vagy menjen el valamilyen fegyveres alakulathoz…
Katonai technikákat is vettünk párban: nemtom milyen fegyver volt az, de egy AK-47-est  képzeljetek el. Azzal hogyan védekezik, üt az ember, hogyan lehet elvenni, ha el akarják venni, mi van, stb. A kemény az h Izraelben ezeket a technikákat mindenkinek meg kell tanulnia. Szerencsére itthon egy átlag ember életében nem is látott lőfegyvert, legfeljebb a vidámparkban…
A szeminárium végén hatan voltunk egy csoportban. Körbeálltunk, egy középen. Mindig egy belépett a körből és vele light fight… na, ez így legtöbbször átment full contactba. Mindenki asszem két percig volt és 10 másodpercenként cseréltek a támadók. Mindenki volt középen. Én voltam az utolsó és igazából már addigra nagyon elfáradtam, de helyt álltam tisztességesen. Először mindig mindenki meglepődik, aztán komolyan vesz… Jól esett nagyon h megdícsért a szövetség elnöke

Mindezzel prhuzamosan volt bulletman… annak az a lényege h van egy csávó beöltözve ilyen nagy golyónak, full védőfelszerelés és lehet teljes erővel támadni. Itt 3 technika volt: egy fojtás bármilyen irányból, egy késes támadás és egy fegyveres személy védelem. Csukva van a szemed, és amikor jelre nyitod, esik le h mi van. Személyvédelemnél a védett személy kiáltja el magát h jajj, segítség v vmi… késnél fenyegetőzés… a fojtás meg mindenkinek feltűnik   Meg lettem dícsérve Itt az a lényeg h olyan ütéseket kell bevinni full contact h annak értelme is legyen az életben is…  A támadás mértékétől függően lehet izomból ágyékra rúgni,  arcra ütni, ami egyébként edzésen nem okés. Elég félelmetes, ahogy egy két méteres hústorony két kézzel szorítja a nyakad.. viszont nagyon hasznos, mert elég extrém stressznek voltam kitéve és kipróbálhattam h így tudom-e a technikákat, ill. elég erős vagyok-e. Személyvédelmet korábban nem tanultam, mivel expert technika, de megoldottam. A késes az profi volt Egy ütés, egy rúgás és a földön volt a bulletman A fojtást hiába tudom fejben és a vizsgán is megcsináltam, azért itt nem pont úgy oldottam meg, ahogy kellett volna, kicsit tovább tartott, de végül a földre került a támadó. Természetesen, az erőnlétemen van mit fejleszteni, de mindig az a lényeg h a vitális pontok támadásához nem kell nagy erő, csak tudni kell, hogyan védekezzen az ember. Azóta is fáj egy kicsit a csuklóm, de majd elmúlik…

Aztán persze este edzés… mivel az instruktorom is volt a szemináriumon (neki ráadásul vizsga is volt), elég hullák voltunk, de azért megszivatott h na akkor botos technika… imádom

Ja és a szemináriumon kesztyűztem először   Muszáj lesz beszerezni egy kesztyűt. Igaz h a krav-maga puszta kezes műfaj, de slow fightnál jobb sokkal, nem kell vigyázni annyira a másikra, jobban lehet a technikákat csinálni. Mindenképpen veszek majd egyet, csak nem olcsóság. :/

Összességében, bár tartottam tőle, végül nagyon jól éreztem magam egész nap. Pozitív visszajelzés volt mindenképpen. Egy ilyen napon rengeteget lehet tanulni, amire Tal és Péter felkészültsége garanciát jelentett

Köszönöm!

reklámszünet

Egy nagyon kedves ismerősöm tart 5-15 év közötti gyerekeknek és fiataloknak önvédelmet, a Krav-Maga korspecifikus változatát.

Az edzések során a gyerekek játékos formában sajátítják el az önvédelem technikáit, miközben mozognak, sportolnak, fejlődik az erőnlétük. A Krav-Maga kiválóan fejleszti a személyiséget: hozzájárul az önbizalom növeléséhez, illetve a reális énkép kialakításához. ADHD-s és magatartási zavarokkal küzdő fiatalok számára is ideális.

Az instruktor (az edző) gyermek -és ifjúságvédelemre szakosodott szociális munkás végzettséget szerzett az ELTE-n, és jelenleg is ilyen területen dolgozik. Angolul és németül beszél, de talán ennél is fontosabb, hogy a gyerekek nyelvét is tökéletesen érti. Jó a humora, odafigyel és kúszik-mászik a földön, ha kell.

Az edzések nagyon jó hangulatban telnek: tudom, mert érdeklődőként megnéztem egy alkalmat.

Fenntartások nélkül ajánlom minden ismerősömnek, aki éppen valamilyen sportolási lehetőséget keres csemetéjének.

Bővebb információ a plakáton:

2010: A változás éve

Beköszöntött az újév… ha lehet angolosan távozni, akkor angolosan érkezni is lehet. Na valahogyan így voltam én most az ünnepekkel és az újévvel. Ennyire gyorsan még egyik sem telt el. Igaz, majdnem végig dolgoztam, a maradék idő nagy részében pedig aludtam. Élni tudni kell

2009… az index szerint a donaldkacsázás éve…

Lássuk akkor h nekem milyen év volt ez.

2008. dec. 31-ével kiléptem az ELTE közalkalmazottainak sorából és az egyetemista munkanélküliek csoportját bővítettem fél évig. Tudatos döntés volt. Egy részről untam már azt a munkahelyet, úgy éreztem, hogy a fizetés és a belefektetett energia (vagy annak hiánya) nem áll párhuzamban, más részről pedig készülni akartam a záróvizsgákra. A szakdolgozati portfólióm (igen, BA-n így hívják, mert 4×10-15 oldalt kellett írni a 4 szigorlati tárgy keretein belül választott témákból) több, mint fele még előttem állt. Apukám is támogatott a döntésben: visszatértünk a zsebpénzre. Ezen túl készültem Liverpoolba: az A-terv szerint kint szerettem volna elvégezni az MSc-t.
A magánéletemben egy meglehetősen szomorú és viharos időszakon voltam túl. Kiléptem egy nagyon hosszú (majdnem 3 évig tartó), szép, de kilátástalan kapcsolatból.

Így indult a január. A tavalyi szilvesztert a Kuplungban töltöttük barátokkal breakbeaten. Nagyon jó volt, azt tudom, bár  nem sokra emlékszem. A január viszonylag nyugisan telt. Vizsgaidőszak, természetesen. Voltam a Sick7 crew által szervezett break versenyen, ahova Csé vitt be. A tavalyi év egyik pozitívuma, hogy a cirkuszban megismertem pár embert, akikkel azóta is szívesen tartom a kapcsolatot: köztük Csét, akit nagyon kedvelek, nagyon jófej… Januér végén voltam pár napot Berlinben, a Tropical Island-en, ami egy hatalmas üvegbúra alatt berendezett trópusi paradicsom: medencék, szauna, pálmafák, homokos! medencepart, trópusi növények és állatok… Mintha az ember egy hatalmas üvegházban fürdene. Ide tulajdonképpen dolgozni jöttem: beindítottuk a zsonglőr egyesület Grundtvig tanulási kapcsolatok EU-s projektjét a spanyol és a német partnerekkel. Nagyon élveztem volna az ott létet, ha nem lázasodom be nagyon durván. 39 körül volt a lázam, minden bajom volt: mindezt egy olyan helyen, ahol 36 fok volt és 80%-os páratartalom. Amikor nem megfagytam, akkor éppen izzadtam, mint a ló. Tulajdonképpen semmit nem csináltam, csak az egyik nyugágyból feküdtem át a másikba és zabáltam az algopyrint. Miközben strandolhattam volna egy jót a berlini -5 fokos hidegben :/
Váratlanul hazajött a volt párom, ami elég rendesen felborította a rezignált érzelmi állapotom. Találkozgattunk egy darabig, a hétvégéket nála töltöttem. Nem volt egyszerű… Hiányzott a tényleges elválás és most újra itt volt, egy városban velem…
Január végén láttam moziban a Csillogás c. filmet. Fliegauf Benedek rendezte: riportfilm halálközeli élményt átélt emberekkel. Számomra egy újabb bizonyíték arra, hogy az elkerülhetetlentől nem kell félni. Mindenkinek ajánlom!

Februártól gépírás tanfolyamra jártam. Ez is a “tökéletes titkárnő” képzésem részét képezte Ha már a pszichológia diplomával sehova nem fogok tudni elhelyezkedni, legalább legyen 1-2 skillem, amivel találok munkát.. Ez rossz vicc, de mint minden viccnek, ennek is a fele igaz. Sajnos. Februártól egyébként elkezdtem munkát is keresni. Tudtam, hogy hónapokba fog telni, mire találok egy részmunkaidős állást, amit tudok majd egyetem mellett végezni. Abban bíztam, hogy a záróvizsga környékére találok majd valamit. A suliban elkezdtem megírni még két műhelymunkát (a portfóliómba): az egyiket az iskolai agresszióról, a másikat pedig a hipnotikus fogékonyságról. Ez utóbbi miatt csoporthipnózisokra jártam jegyőkönyvezni a félév során. Vettem fel gyermekvédelem órát, ahol megismertem egy nagyszerű szakembert, Hegedűs Juditot. Az ő közreműködése révén a félév során voltam Aszódon a javítóban és Tökölön a fiatalkorúak bv intézetében intézménylátogatáson. Mehettem volna még Rákospalotára a lányok részére fenntartott javítóba és Szegedre a Csillagba, de akkor külföldön voltam (júliusban Spanyolországban). Nagyon jók, érdekesek voltak ezek a programok, jó h bevállaltam őket, mert rendkívül sokat adtak: információt és élményt egyaránt. Visszatérve a februárra: voltam ismét a Punk ‘n Disorderly fesztiválon Berlinben. Nagyon jó volt! Egy hónapon belül kétszer egy városban, amit imádok Ismerősöknél laktunk, akik nagyon kedvesen és vendégszeretően fogadtak minket. Ha tehetném, egyszer eltöltenék kint picit hosszabb időt és megtanulnék németül. Még ennek is eljöhet az ideje.

Márciusban túl sok látványos dolog nem történt, ellenben annál fontosabbak voltak: újra letettem az angol felsőfokot, mert a liverpooli egyetem nem fogadta el azt, ami nekem volt. Nagyon örültem, hogy alig felejtettem valamit, köszönhetően az angol nyelvű állásnak az egyetemen és a sok utazgatásnak. Az IELTS vizsgán 7.5 össz pontot szereztem, ami erős felsőfoknak felel meg – mindezt pár heti készüléssel. Beadtam a felvételit is kintre. Voltam az Its Rite breakversenyen, amit a Sick7 nyert meg. Megérdemelték

Az április az előkészületek hónapja volt. Írtam a műhelymunkákat. Vártam a felvételi eredményét: és igen! Behívtak szóbelire. Készülődtem a kiutazásra, megvettem a repülőjegyet, szerveztem szállást. Elkezdtük a zsonglőrtalálkozót is szervezni: Pintye Tomival, kedves barátommal és szervezőtársammal leutaztunk Gyomára a polgármesterhez – beindítottuk az eseményeket. Innentől kezdve aktívan foglalkoztunk a szervezéssel h augusztus végén egy színvonalas találkozóval várjuk a hazai és a külföldi zsonglőröket és egykerekűsöket.

Május = Liverpool. Életem egyik legnagyobb élménye! Nem írnám le újra, hiszen már egyszer mindent leírtam ide a blogba, vissza lehet keresni Sajnos, nem vettek fel, de ettől függetlenül maga a felvételi és a kiutazás is olyan tapasztalat volt, amiből sokat lehetett tanulni. Emellett vidám, izgalmas és kalandos. Mindenesetre eldőlt h újabb két évet még biztosan itthon töltök. Életbe lépett a B-terv: MA képzés az ELTE-n.

A nyár első hónapja, Június, egyértelműen a tanulásról szólt. Leadtam a szakdolgozatom, majd a záróvizsgák követték egymást feszített tempóban, végül a felvételi következett július elején. Mással nem is foglalkoztam. A grundtvigos projektet szerveztük még és voltam a Balaton Bike Fest-en az egykerósokkal. Na, az nagyon vicces volt Jó volt a vizsgák után és a felvételi előtt kicsit lenyugodni, újra feltöltődni energiával.

Július 6-án letudtam az ELTE-s felvételit is. Már akkor biztos volt h felvesznek uh egy percig nem aggódtam. Már csak azért is, mert nagyjából annyi jelentkező volt, mint hely, az egyetemnek meg kell a pénz… könnyű volt bejutni, egyedül a szakirányos helyekért folyt a harc. Szerencsére felvettek oda, ahova jelentkeztem: Tanácsadás és iskolapszichológia szakirányra. Mindjárt a felvételi után indultam ki Spanyolországba az Európai Zsonglőr Találkozóra “dolgozni”. Erről is írtam jó pár post-ot a blogba. Python Lacival és Tzupival rengeteget hülyéskedtünk, nagyon kellemes pár napot töltöttünk el a Baszkföldön a meglehetősen fagyos és kellemetlen időjárás ellenére is. Majd rögtön jött a gárdonyi zsongi tali. Reggel hazaértünk és már aznap mentünk le. Majd egy napot apánál pihiztem Fonyódon. Lett munkám is egy iráni tulajdonú ingatlanos cégnél, de elég hamar befejeztem ott a pályafutásom, mert a boss elég érdekesen értelmezte a részmunkaidő és a rugalmas beosztás fogalmait. Bementem dolgozni 10-re, ő megjelent fél11-kor. Persze, nekem nem volt kulcsom… Majd 4 órát se dolgoztam, hanem 2-3 óra után hazaküldött h neki mennie kell… Kb három hét (összesen 5 munkanap) után kiléptem.

Az augusztus nagyon durva volt. Nem sokat aludtam, ellenben annál többet buliztam. És persze pihi, lazulás. Anyáékkal és rokonokkal voltunk Kőrös-hegyen a Balatonnál pár napot. És persze Sziget fesztivál, ahol idén én szerveztem a cirkuszi sátornál a játékkölcsönzőt. Ezért kaptam egy heti jegyet. Nem aludtam kint, annyira azért már nem vagyok fiatal :/ Nem szeretem… Annyira nagyon jó koncerteket láttam!!!! Buena Vista Social Club, Goran Bregovic, Pendulum, Prodigy, The Offspring… Lehet h a következőt kihagyom és Ozorára megyek… majd meglátom.
Hónap végén a zsongi tali megint odab*tt Ezt se akarom újra leírni: beszéljenek helyettem a képek és videok a Galéria -posztban! Nézzétek meg mindet! 5 nap alatt valami 12 órát aludtam, mellette reggel 8-9től este 10-11-ig meló folyamatosan, utána pedig buli, lazulás… Nem is tudom h bírom ki. Idén már sokat tanultunk a tavalyi hibákból uh mondták a külföldiek is h csodálkoztak, mennyire nyugodtan és higgadtan tudtuk kezelni a dolgokat. Végül is idegeskedéssel nem fog semmi gyorsabban haladni, csak az ember kicsinálja magát. Ez egyébként az életre is megszívlelendő tanács.
Augusztus aktív állás és albérlet-kereséssel is telt. Eredeti terveim szerint szeptembertől már albérletben kezdtem volna az új tanévet. Sajnos, ez nem jött össze. Nem találtam lakótársat, így lecsúsztam a megfelelő lakásról is. Ez úton köszönöm barátnőmnek, Pankának a sok fáradtságot! :* Illetve ugyanebben az időben apukámék majdnem megvették Balatonon az iker-nyaraló másik felét is. Aztán ez nem jött össze és végül úgy döntöttek h a sok évtizede félretett pénzből veszünk majd ősszel egy garzonlakást nekem. Ekkor még semmi konkrétum nem fogalmazódott meg, ráértünk keresgélni. Apa úgyis tankönyvet írt az egyetemen, előbb azt be szerette volna fejezni.

Szeptemberben beiratkoztam az egyetemre, az alma materbe, az ELTE-PPK-ra. Elég lájtosan telt a hónap. Voltam Szegeden barátoknál pihenni egyet. Aztán elkezdtek történni mindenféle dolgok… Lett munkám például, amit nagyon szeretek. Jófejek a kollégáim, a főnökeim. Rugalmas az időbeosztás, bármikor mehetek dolgozni, csak átlagban le kell dolgoznom heti 20 órát. Netto 500ft-os órabérrel dolgozom. Már a betanulás idejére bejelentettek: többre, mint a minimálbér! Szinte hihetetlen egyébként… Nem is megterhelő munka. Nem keresem agyon magam, de suli mellé ennél jobb állást nem is találhattam volna. Kicsi a világ: két kolléganőmet már ismertem korábbról még az előző előtti barátom révén. Csodálkoztunk nagyokat
A munka mellett elkezdtem angolt tanítani egyik csoporttársamnak és barátnőmnek. Az első angol óra sikerességén felbuzdulva azóta is rendszeresen tartom neki a nyelvvizsga-felkészítő órákat. Óriási dolog nekem h élvezi az órákat. Remélem, a nyelvvizsgát is ilyen könnyen, lendületesen fogja letenni tavasszal. Már most szorítok érte.
Hónap végétől egy szerencsés szerencsétlenség folytán (mert minden rosszban van valami jó), elkezdtem Krav Magára járni. A suli büféjében mesélte egy srác, hogy mi történt vele, akkor tájt nekem is volt egy inzultusom az utcán, aminek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Véletlenül ott volt az a srác is, aki később az instruktorom lett. Ő mondta azt h az emberek többsége nincs felkészülve ilyesmire. Megtaláltam őt az interneten is, a krav-maga.hu-n, írtam neki, mondta h menjek le edzésre nyugodtan. A krav-magáról dióhéjban azt kell tudni, hogy egy magyar eredetű önvédelmi és taktikai rendszer, amely az izraeli hadsereg hivatalos közelharc-rendszere. Én ennek tanulnom, gyakorlom heti háromszor a civil változatát. Persze, kiderült h az edzőm is a PPK-ra jár interkulti szakra és van egy csomó közös ismerősünk, de nem csak a suliban, hanem punk koncertekről is. No, és edzőtársaimmal is Ennyire azért nem lehet kicsi a világ… Már kezdem megszokni Az edzéseket imádom, hihetetlenül jó. Bevallom, kicsit függő lettem. Sikerélményem is van, haladok is.

Októberben részt vettem Elliot Aronson, amerikai szociálpszichológus előadásán. Jó volt, érdekeseket mondott. Nagyon jó előadó. Könnyen érthető volt az angol, amit beszélt. 17-én voltam egy krav női szemináriumon, ami inkább nekem gyakorlás volt, mint tanulás, mert a legtöbb technikát már tanultam az edzőmnél. No, és elkezdtünk lakásokat nézni. Főleg az interneten kerestem, mert ott volt kép a hirdetés mellett és alaprajz, foto alapján nagyon sok lakást már ki lehetett zárni. Októberben őszi szünet alatt pihi volt. Egyetemre nem nagyon jártam be. Volt néhány tömbösített gyakorlatom, azokra igen, de az előadásokra nem. Alapozás címszóval, leadták újra azt, amit három évig tanultunk. Azt meg elolvasom könyvben, nem kell nekem ott ülnöm… Október 30-án kimentünk apáékkal a temetőbe nagyszüleimhez, majd megnéztük az első lakást, amit kinéztünk a hirdetésekből. Nagyjából ez itt el is dőlt h ez a miénk lesz. Másnap apával visszamentünk világosban is h lássuk napfényben is a pecót. Halottak napján megbíztuk az ingatlanosokat h intézzék el az adás-vételt és november 18-án a miénk lett a lakás. Két hét. Apukám biztos benne h nagyszüleim “keze” volt a dologban, mert ekkora szerencsénk nem lehet. Persze, felmerül a kérdés h ha tovább nézelődünk, akkor találunk jobbat, de nem valoszinű: I. kerület, CSalogány utca, az ablak a Málna utcára néz. 2. emelet, 34nm, egyedi mérőórás, közös kts tartalmazza a házközponti fűtés árát. Van hozzá pince és lift is van a házban. Egyetlen negatívuma h kompletten fel kell újítani, ami jelenleg is folyamatban van. Át is építettük, mert a beosztása nem volt túl ideális. Így viszont tökéletes lett: 4nm előszoba, 4nm fürdőszoba sarokkáddal és WC-vel és egy 26 nm-es amerikai konyhás nagy, napfényes, délkeleti fekvésű szoba. A szoba ablaka tulajdonképpen egy kis franciaerkélyhez tartozó ajtó. Az előszoba terébe, a szoba felé “nyíló” galériát építünk, ahol aludni tudok majd. 3 perc a Batthyány tér, 8 perc a Mammut és a Moszkva tér. Nagyon ideális helyen van. A ház körül nagy parkoló. Értékálló. Tulajdonképpen egy ilyen lakást soha nem tudtunk volna megvenni, ha az előző tulaja nem lett volna olyan, amilyen… Elég ramaty állapotban volt a lakás, amikor megvettük uh akkor el is határoztuk h ezt bizony teljesen ki kell pucolni és felújítani. Január közepéig a 80%-a meglesz és tavasszal beköltözöm. Gyorsan történnek a dolgok…

A december munkával, vizsgákkal és felújítással telt. Voltunk Tzupival pár napot Szegeden a vizsgáim után, még karácsony előtt. Elég chilles volt, de pont ez volt benne a jó. Kóbász, kedves vendéglátónk most is mindent megtett a kényelmünkért.  (Puszi) Nagyon vicces, de elmentem P1 szintre Krav Magán vizsgázni  Magam sem gondoltam volna h ennyire be fog jönni…  Nem tudom az eredményét, de az edző szerint biztosan megvan. Szerinte a P2-n is átmentem volna…  Az ünnepekről már írtam a poszt elején. Voltak persze mindig ilyen-olyan bulik itt-ott, pl a Jungle-ben nagyon jó bulik voltak. Társasági életet éltem, moziba, színházba, koncertre mentem. Legutoljára anyával voltam swing, jazz, ragtime koncerten. Egyik nagyon kedves ismerősömmel, Küzdi Tomival a Mozi ünnep alatt megnéztünk pár nagyon szutyok filmet. De legalább voltam már 3D-s vetítésen is 

A tegnap éjszaka (szilveszter) igen érdekesen sikerült. Feljött Szegedről Anna barátnőm. Dolgoztam délután, onnan felugrottam apához koccintani, aztán egykerós házibuli, majd Almássy téren elektronikus tánczenei buli  Na ezt így nem kommentálnám… Inkább elmegyünk ma is h jó emlékünk is legyen az újév elejéről  Ma este Kuplungban ingyenes parti: Palotai, Ludmilla, Metha  Ott leszek 

A babona szerint az ember (lánya)egész évben azt fogja csinálni, amit az év első napján. Hát.. Én ma aludtam, ettem és blogot írtam. Remélem, ennél tartalmasabb lesz a 2010-es év  Egyelőre úgy tűnik, a változás éve lesz. 

utcai önvédelem

Mivel többen kérdezték, mit lehet tenni, ha a saját kapunkban támadnak meg, gondoltam, összeszedek pár tanácsot, amit bárki be tud tartani. Ezek megelőző jellegűek, nem adnak receptet arra, hogy mit lehet tenni, ha valaki betalál. Felelősséget nem vállalok, ez gondolom, evidens

1. Gyakori h a saját kapunkban támadnak meg, míg keresgéljük a kulcsot. Érdemes előre előkotorni a táska aljáról a kulcscsomót – még a buszon – és mielőtt nyitnánk az ajtót, körbenézni, nincs-e valaki gyanus a közelben. Inkább menni még egy kört, bemenni egy éjjelnappaliba, stb. Ráadásul a kulcscsomó önvédelmi eszközt szolgálhat.

2. Sétáljunk hangtalanul! A lányok kopogó magassarkúja önmagában felkelti a figyelmet.

3. Ne vegyük elő elterelésnek a telefonunk! Ez a támadót nem fogja zavarni, sőt, még el is veszi a mobilt.

4. Ha térfigyelő kamera alatt áll egy csoport, nagy valószínűséggel seftelnek valamit, ugyanis ott nem lát a kamera. Kerüljük az ilyen csoportokat, menjünk át a túloldalra!

5. Ha valaki gyanus áll az úton előttünk, inkább menjünk át a másik oldalra.

6. Mindig nézzünk körül, mérjük fel a terepet, akárhol is vagyunk!

8. Sose legyen zsebben a kéz, mert jelentősen csökken a reakcióidő.

9. Önvédelmi fegyvereket mindig kézbe! Gázspray csak akkor ér valamit, ha a kezünkben van, amíg a buszmegállótól hazasétálunk. Azt azért érdemes észben tartani, hogy gyakorlatlan kézben a fegyverek könnyen tipik “aki másnak vermet ás…” helyzetbe sodorhatják az áldozatot.

10. Ha a megállóban fura arcok állnak, inkább menjünk előre, szálljunk fel tőlük minél messzebb – lehetőleg első ajtónál a sofőrhöz közel. Hátha segít. Vagy várjunk még egy buszt.

11. Segítségre nem érdemes számítani. 100-ból 1 segít még fényes nappal is.

12. Utcasarkok, kereszteződések fokozottan veszélyesek, mert nem látjuk be a terepet. Inkább menjünk az úttest közepén, így vagyunk legmesszebb a sarkon lesben álló támadótól.

13. Ne álljunk soha sarokba!

14. Ha valaki közeledik felénk, nem tudjuk mit akar, de érezhetően hozzánk akar szólni, akkor lepjük meg: kérjünk tőle tüzet, kérdezzük meg az időt. Ez meg fogja zavarni és el lehet futni.

Hirtelen ennyi, de még van biztos sok… Majd bővítem. Írjatok Ti is!

Egyébként pedig: kravozni, kravozni, kravozni – ahogy Lelkész apánk mondaná

Levél a Krav Junior Blog szerkesztőjéhez

“Az egyetlen dolog, amit egy jó tanáccsal tehetünk, hogy továbbadjuk.“
/Oscar Wilde/

Kedves Szerkesztő!

Örülök, hogy rátaláltam a blogodra! Engem is érint, érdekel az önvédelem és az ifjúságvédelem személyesen és a (leendő) szakmámba vágóan is. Látom, hogy még friss az oldal, alakul… A téma nagyon fontos, a blogod hiánypótló, óriási a létjogosultsága!

Végigolvastam minden posztot és kommentet. Van egy észrevételem, ha úgy tetszik, kritikám. Minden történet után marad bennem valamifajta hiányérzet. Nagyon jó olvasni a sikertörténeteket! Nagyon örülök h a gyakran kis pöttöm szereplők jól jöttek ki a kellemetlen helyzetekből. Viszont mindegyiknek az a tanulsága, hogy kravozni kell… Én is járok, véletlenül se akarok ellene beszélni! Arról van szó, hogy a bántalmazott gyerekek, nők töredéke jut el valamifajta önvédelmi oktatásra. Mi lesz a többiekkel? Nekik nincs mit mondanod? Számukra nincs valami tanácsod?

A sikersztorik azon túl, hogy jó érzéssel töltik el az olvasóid, adnak valamilyen pluszt? Nem kell telenyomni a blogot szakmai dolgokkal, azt úgyis csak gyakorlatban lehet elsajátítani Viszont a pszichológia nem egy önmagáért való tudomány. Szerintem nyugodtan írhatnál ilyen vonalon is! Továbbá, a konyhanyelven megfogalmazott tanácsokat mindenki megérti. Írok egy példát, hogy mire gondolok:
Írtam a blogomban h nőket gyakran a ház előtt támadnak meg, amíg keresgélik a táska mélyén a kulcsot. Erre mondták többen is barátnőim h ők teljesen kikészültek ettől a gondolattól, félnek, stb. Következő posztban meg fogom írni h ilyenkor azt kell tenni h az ember már a buszon előkészíti a kulcsát – nem utolsó önvédelemre sem – és mielőtt elkezdené nyitni a zárat, körülnéz, nincs-e mögötte valaki.

Az állításoknak, tényeknek mutatniuk kellene valamerre. Jelen esetben minden út a krav magához vezet, ami önmagában nem baj, de szerintem a téma megérdemli, hogy ennél szélesebb körben foglalkozzanak vele Olvasóként rögtön olyan kérdések merültek fel bennem, hogy ha Pistike, akit mindig szekálnak, csúfolnak, vernek az iskolában  vagy Pistike anyukája olvassa a blogodat, viszont nincs pénzük kravra járatni a gyereket, mert Pistikének még van 3 testvére, akkor nekik ad valamit a blogod? És ők lesznek többen, nem azok, akik rögtön viszik majd beiratni a gyereket… Mit üzennél Düncikének az interneten keresztül, ha az édesapja mégsem iratta volna be őt hozzád?

Mindeközben azt is belátom, hogy nem lehet mindenkivel foglalkozni…

A hiányérzetemtől eltekintve, ismét csak azt tudom mondani, hogy szuper a kezdeményezés! Várom a folytatást! A linket  betettem oldalt a Blogrollba.

Sok időt és energiát kívánok Neked a folytatáshoz! Ha segítségre lenne szükséged az oldal “kipofozásához”, szólj nyugodtan!

Üdv,

Orsi

társadalom klinika

Reflektálva a facebookos hozzászólásokra:

A gázspray tényleg csak akkor ér valamit, ha az ember tudja használni. Érdemes előbb venni 1 olyan flakont, amit kifúj az ember h tudja, mennyire kell pontosan célozni, mekkora a hatótávolsága, mennyire viszi el a szél (bár szélben és zárt térben nem ajánlatos használni, mert könnyen magának ássa vele az ember a gödröt), mennyi idő elővenni farmerzsebből, akárhonnan. Ha kézben van, hogyan kell oldani a biztonsági zárat, stb. Persze, semmit nem ér, ha nincs kézben! Azt a 10 percet, amíg az ember leszáll a 9xx buszról és hazasétál az éjszakában (figyelem! sok esetben addig támadják meg az embert, amíg keresgéli a kapu előtt a kulcsát…), mindenki kibírja.

Elvetemültek (bár nem ajánlom) kipróbálhatják h milyen hatása van. Itt azért eszembe jut, amit oktatófilmek elején szoktak kiírni:

WARNING
The skills demonstrated in this program are being practiced by professionals. Do not attempt these on your own.

A youtube-on vannak (vicces) videok h mit okoz egy ilyen spray. Ha az ember csukott szemmel, zárt szájjal átsétál egy ilyen felhőn úgy h közben nem vesz levegőt, akkor is halál… De tényleg. Nem mindenből kell a saját élmény. Viszont az is igaz h ha nem tudja az ember, mire számíthat és a támadóját lefújja úgy h nincs meg a kellő távolság, akkor könnyen kerülhet olyan helyzetbe h ketten fetrengenek a földön és tragikomédiába fullad (szó szerint) az egész…
Mindenkinek lelke rajta. A gázsprayt nem közelharcra találták ki olyan értelemben h kell pár méter távolság, aztán spuri… Amennyire én gondolom. De van oldalt a blogrollban egy önvédelmi blog, ahol szépen leírják az alap tudnivalókat. Én nem vagyok szakember, tehát amit írok, az leginkább az én véleményen. Mindenféle tanácsot, kritikát szívesen fogadok (a “hülye picsa” jellegű kommenteket nem akceptálom)!

Nekem ad egyfajta biztonságérzetet h a zsebemben van és ha lerúgtam a támadó tökét, akkor utána le is tudom fújni h az adrenalintúltengéstől, amitől nem érez fájdalmat,  mégse támadjon meg újra… (*irónia)

Mindenesetre had idézzem itt egy fegyverbolt válaszát, amit arra a kérdésemre küldtek h ajánláják-e a gázsprayt (kravosok most csukják be a szemüket ):
“Onvedelmi sportok adta illuzio helyett inkabb egy jo gazrevolvert es az azzal valo gyakorlast ajanlunk.
Ezekrol bovebben: www.gazpisztoly.hu“

Pontosan nem ismerem a hatályos jogszabályokat (a linken megtalálhatók), de elképzelem, ahogy egy konkrét fegyverrel mászkálok. Megyek mondjuk bulizni a Corvintetőre és ha egy részeg rámtámad, akkor előkapom a tokból, ami az övemre van csatolva,  a kis pisztolyomat és a fejéhez szorítom h jó lenne, ha eloldalogna Meg egyáltalán. Ki használ gázpisztolyt?
Ha valakinek van és engedélye is van a viselésre és btw olvassa ezt a blogot, írja le, legyen szíves, a tapasztalatokat, mire használja, stb. Nekem kicsit paradox ez a dolog… Civil használatra nem nagyon tudom elképzelni.Max azt h a kesztyűtartómban figyel (a trabant nemlétező kesztyűtartójában ) és ha behajol egy részeg fedélnélküli akkor megfenyegetem h kívül tágasabb, majd rázárom az ablakot (feltekergetem) és a trabant maximális 80km/órás sebességével megfuttatom a kálvária téren… Komolyra fordítva a szót, “szakemberek” (pl. biztonsági őrök) kezében el tudom képzelni, de civil használatra nehezen. Fegyver helyett??!! Ok… Nem halálos? Ok… Én egy ilyennel védjem meg magam?!  Ezt így h gondolta ez az üzlet (nem nevezem meg), nem tudom…

Na, summa summarum, azért vettem ma egy sprayt, jelenleg a legerősebb, ami hazánkban kapható. Remélem, sose kell majd használnom, de őszintén, a viktimológiát rám lehetne építeni, annyi szar történt már velem. Bár, az is lehet h nem kellene punkokkal skinhead koncertekre mennem

Kicsit más. Amiről a cím is szól. Társadalom klinika – kritika. Volt ma drogprevenciós készségfejlesztő gyakorlatom. Hogy mit takar ez a gyönyörű műszó? Olyan játékos jellegű önismereti és készségfejelsztő gyakorlatokat csináltunk, amelyek fejlesztik a személyiségünket, társas készségeinket, hozzásegítenek önmagunk megismeréséhez, ezáltal segítve azt h ne kerüljünk be a drogok gerjesztette spirálba. Ez nekem egyetemi kurzus, tehát nem arról van szó h most itt összeült két tucat anonim drogos h megbeszélje az élményeit. A csoportot a Kompánia Alapítvány kortárs segítői vezették, akik fiataloknak tartanak megelőző foglalkozásokat iskolai környezetben.
A bemutatkozás után 1-2 feladattal mindenki elmondhatta a véleményét a drogokról (tea, kávé, cigi, alkohol, gyógyszerek, legális és illegális kábítószerek), majd “megalkottuk” az új drogtörvényt. Ezután önismereti játékok következtek: ki hogyan reagál csoporthelyzetekben, mennyire fontos számára a társas támogatás, mennyire tud ellenállni a csoport akaratának, mennyire vállalja fel a saját véleményét, mennyire enged egy vezető kéréseinek, mennyire igénye h egy csoporthoz tartozzon, stb. A kortárs kapcsolatok, a serdülőkori identitásformálódás és a kábítószerfogyasztás összefüggései ismertek. Gondolom, ezt annyira nem kell kifejtenem. Ha mégis, akkor kérésre természetesen leírom. Az alapítvány munkatársai úgy gondolják h a függőség elkerülésének leghatékonyabb útja az önismeret és a társas készségek fejlesztése. Ezzel maximálisan egyet tudok érteni. A legrövidebb és egyben legnehezebb szó a NEM. Ennek belülről kell jönnie. Nem csak mások felé, de magam felé is. Nem csak alkalmanként (nem megyek a haverokkal felszívni a harmadik csík spurit, ha már így se bírok megmaradni 5 másodpercnél tovább a fenekemen), de hosszútávon is (ha babát szeretnék, akkor nem szívok).

Mielőtt valaki azt gondolja h ellenzem a kábítószereket, nem erről van szó. Nem erről szeretnék most írni. Hanem arról h megint szembesültem azzal h a sok tárgyi tudás mellett mennyire nincsenek felvértezve a fiatalok az életben szükséges és elengedhetetlenül fontos készségekkel a nagybötűs Élethez. Az önvédelem az egyik. Erről egy korábbi posztomban érintőlegesen írtam. Nagyszerű írások találhatók az interneten a témával kapcsolatban. Meghagyom a területet a Jupitereknek

Visszatérve (hajlamos vagyok elkalandozni, bocsása meg nekem ezt a hibámat a kedves Olvasó), a beszélgetések kapcsán kiderült, mennyi hiányossággal küzdünk mi, magyar emberek. Arról h nincs pénz, kár beszélni. Gondolom, evidens Hiányzik a kommunikáció az érintett felek között (gyerekek, fogyasztók, szülők, pedagósusok, hatóságok, stb). Hatalmas a félre -és alultájékozottság a témával kapcsolatban. Hiányoznak azok a készségek, amelyek védenék a fiatalokat a buktatók ellen. Lehet h heti 4 matek óra helyett vagy mellé (mielőtt fellázad a Pedagógusok Érdekvédő Szervezete) önismeretet, pszichológiát, önvédelmet és még sorolhatnám, miket kellene tanítani. Sok értelme és haszna lenne. A “sportolj szabadidődben!” felkiáltás is ok, de aki szívni akar, az sport mellett is fog. Ez önmagában nem elég.

Rendkívül fontosnak tartok minden fiatalokat célzó, pszichoedukációs (“lélekoktató”) kezdeményezést. Ha az állam nem hajlandó ilyen téren működni, akkor alulról kell megpróbálni építkezni (társadalmi indíttatású programok, pl. alapítványok, önkéntes segítők, edzők).

Ami most van, az szerintem hosszútávon tarthatatlan. A bűnügyi statisztikák a valóságot még csak szeleteiben sem tükrözik. Az ideális család mint valami elérhetetlen utópia jelenik meg a sok válási statisztika között (a témában ajánlom Csernus összes könyvét [Dogma, A nő, A férfi, Ki nevel a végén?]- akinek nem veszi be a gyomra, annak nem). Rengeteg kutatás szól arról h a fiatalok mennyire magukra vannak hagyva a problémáikkal (többek között, iskolai agresszió és szerfogyasztás kapcsán mi is vizsgálódtunk két csoporttársammal a témában, egy következő posztban, ha lesz érkezésem, megírom majd a tanulságokat). Mi lesz a fiatalokkal, ha sem az iskolájuk, sem a családjuk nem védi, támogatja, segíti őket? Apukám szokta mondani enyhe cinizmussal h korcsosul az emberiség. Nem kell hagyni… Tágra zárt szemekkel nem lehet tiszta lelkiismerettel élni. Szerintem.

.

.

.

Azért gondoltam megírni mindezt, mert az utóbbi időben több kapcsolódó élmény ért: megismertem két, merőben különböző, de céljában hasonló kezdeményezést és gondolatébresztően hatottak rám. És ha legalább 1 ember is végigolvassa, amit fent összeírtam és utána elmereng két szép szeme a távolban 1 másodpercre, ahelyett h rögtön átkattintana a youporn-ra, akkor már megérte egy órán keresztül gépelni (akkora kocka leszek már lassan h elérem a gömb-levelt ).

Én köszönöm a támogatást mindenki részéről, a belém vetett bizalom mindenképpen motivál.

Címadó nóta: DSP – Társadalom klinika

Krav-Maga masszázs óra :D

Ez a mai edzés egy masszázsnak is felért Úgy kiropogtatta az egyik lány a nyakam mindkét oldalra h ihaj Azóta jó. Már csak a hátamat kéne és jól is lennék Valaki esetleg? Ingyen masszázs?

1ébként pedig a youtube kifejezetten hasznos. Még hivatalosan nem tanultam h ha szemből fojtogatnak, akkor mit kell csinálnom, de láttam videon uh megvolt LOL
Párbeszéd következő:
Én (szemem csukva, vki szemből megfogja a nyakam, szem kinyit): – én ezt még nem tanultam (mozdulatsor, mint lentebb)
Srác: – ahhoz képest megy
Én: – ja, láttam youtube-on

Azóta megkaptam h ha fejemhez szorítanak egy stukkert, akkor mondjam csak azt h én ezt még nem tanultam

Önvédelemről általában: http://onvedelem.blog.hu
Ajánlom mindenkinek sok szeretettel!

Pusz.

Krav-Maga

Én eddig nem hittem a szerelem látásra elvében, de ez az volt…

Egy kellemetlen szituáció kapcsán,  amit itt nem írok le, rájöttem, hogy nem tudom megvédeni magam, se mentálisan, se fizikailag nem vagyok felkészülve arra h ha esetleg megtámadnak, akkor hatékonyan tudjak védekezni. Kérdezősködtem kicsit, bogarásztam az interneten és eljutottam a krav magáig. Nekem eddig erről a sportól az volt a fixa ideám h ide már csak azok mennek, akik hivatásosak vagy végigverekedték az egész életükket. Szóval ilyen nehézfiúk… Találtam a www.krav-maga.hu honlapon egy instruktort, akivel egy egyetemre járunk. Írtam neki e-mailt h mit tanácsol, érdemes-e elmennem egy edzésre, stb. Ő alapvetően gyerekeket és fiatalokat tanít (blogja oldalt a blogrollban, reméljük, frissíteni is fogja), de írta h menjek nyugodtan…

Kicsit félve h mi lesz most, 5 perc után meg fogok halni… elmentem. Nagyon pozitív csalódás volt Nem haltam meg 5 perc után, a másfél óra kb. 10 percnek tűnt (ez egyébként igaz volt az utána következő edzésre is, amin azóta voltam). Olyan adrenalin flash volt h ihajj Utána olyan boldog voltam… Nagyon jót tett. Mozgásnak, sportnak elsőosztályú és még hasznos is!!! Anyagilag sem megterhelő. Így heti két krav, egy úszás és még valószínűleg spinning is lesz

Az edzőm nagyon figyelmes volt. Mondta h ha van kedvem, meséljem el neki h mi történt, megpróbál segíteni, következő órán majd megmutatja h mit tudok ilyen helyzetben tenni. (Egyébként az egész annyi volt h fényes nappal a suli közelében tüzet kértek tőlem, de mivel nem volt, a kedves fiatalember megrántotta a karom h márpedig én adjak. Egy ott elmenő férfi mondta neki h ne rángasson és adott neki tüzet. Aztán elment és én is be a suliba.) Kiderült h van pár közös ismerősünk, ill. nem csak vele, hanem egy másik sráccal is, akit punk koncerteken már láttam korábban.

A Krav Magáról pár szó a honlapról:

“A Krav Maga egy magyar gyökerekkel rendelkező, önvédelmi és taktikai rendszer. Alapítója Imi Lichtenfeld. A szó jelentése közelharc, célja az egyén önvédelmi készségének fejlesztése.

Számos irányvonala van (katonai, rendvédelmi, biztonsági, civil és gyermek), Magyarországon a civil verziót oktatják.

Kezdetben katonai harci rendszer volt, mint ahogy a legtöbb ma tradicionális stílus is katonai harci rendszerként kezdte pályafutását. Később merült fel az igény a civilek részére is tanulható és alkalmazható technikák kifejlesztésére, illetve a nagyobb körben történő oktatásra. A Krav Maga ma már nem csak Izraelben része a katonai képzésnek, de bekerült a közelharc oktatásba Lengyelországban, Svédországban, Finnországban, Franciaországban, Dániában, Norvégiában, Indiában, az USA-ban és Magyarországon is.”

A youtube-on megtalálhatók a különböző csatornákon futott filmek a Kravról:

Human Weapon: http://www.youtube.com/watch?v=XcyrGuUnmMk

Fight Quest: http://www.youtube.com/watch?v=zHi1ekrF9Qg

A Krav Magában nincsenek szabályok. A természetes reakciókra épít. Alapelve, hogy a legtermészetesebb és legrövidebb válasz a jó válasz a legtöbb esetben. Ettől válik könnyen tanulhatóvá. Ugyanaz a mozdulat számos, különböző támadás ellen bevethető. Sallangoktól mentes olyan értelemben, hogy semmilyen különleges öltözék, eszköz nem szükséges, nincsenek benne rituálék, mint a távol-keleti harcművészetek többségében, hiszen nem is harcművészet, hanem küzdősport. Ez is egy pozitívuma h abszolut reális.

Az edzésen – bemelegítés után – különböző szituációkat, élethelyzeteket és azok hatékony megoldását tanuljuk. Eszközök is szerepelnek a krav-repertoárban: hogyan tudjuk megvédeni magunkat kés, bot, fegyver, stb. elől. A Krav szabadságot enged: bármilyen eszköz használható, ami a kezünk ügyébe kerül. Elég nehéz helyzetben vagyok, mert a csoport nagy része már P1, P2 szinten van (első vizsgaszintek). Ők 1-1 mozdulatsort egy teljes órán át tanultak, míg én 3-4 szituációt tanulok egy óra alatt. Van kitől tanulni, mondhatom Nem könnyű, de meg lettem dícsérve Párokban gyakorolunk, védő-támadó felállásban. Még támadni is meg kell tanulnom. Nem sűrűn csinálok ilyet

Nagyon élvezem az edzéseket, kellemesen elfáradok, de nagyon tetszik h mindig tanulok valami újat. Van ennek egy intellektuális vonulata is: mindig figyelni kell, okosan cselekedni. Egy átlag aerobic órában ez nincs meg  Már csak amiatt is h nincsenek szabályok, így minden helyzetben az ember (lánya) feltalálja magát. Azon túl hogy tudom, mi a leghatásosabb, a visszatámadás (vagy futás) az egyénre van bízva. Nincsenek kötött mozdulatsorok.

Be kell szereznem védőfelszerelést, mert tegnap ilyen semi-contact szerű feladat volt. Párokban támadtunk, ütés és rúgás.. Puszta kézzel verekedni egy kesztyűs ellen igen vicces Rendeltem fogvédőt és mellvédőt első körben, aztán ágyékvédő és ami még kell… Menő, mi?

Hirtelen ennyit akartam elmesélni Bátran ajánlom mindenkinek, főleg persze lányoknak és fiataloknak! Osztom egy ismerősöm véleményét h iskolákban kötelezően kellene oktatni az önvédelmet, mert ma már ez szinte alapkövetelmény. Mint a gázspray

Macis video

Ha már Szeged, akkor macis dárenbéz video by Hooded Arts Gme ugrabugrál. May contain traces of jugglers (Python és Jedy).

Kötelező!

In Memoriam Szöged

Tartozom már régen ezzel a blogbejegyzéssel. A Gyoma utáni hetem eléggé megviselt úh csütörtök este 11kor felhívtam Kóbász barátomat h milennehaesetlegmásnap lemennék hozzá hétvégére… Tzupi úgyis ment le kocsival, mert fellépésük volt szombat-vasárnap akárhol, Szegedtől 3 órára, talán Szigetváron, ha emlékeim nem csalnak – de ez talán nem is annyira érdekes info. Inkább csak önigazolás h egy ilyen hétvége után még három hét távlatából is emlékszem jelentéktelen részletekre

Kóbász persze szívesen fogadott – vagy hazudott, de ez most már mindegy

Péntek este Tzupival beültünk otóba és lementünk Szögedre, de nem rögtön a Kóbászhoz, hanem Jazz kocsmába, ahol Anna, Geri és Kedves Szállásadónk várt minket. Vittem nekik sütit, mer az jo. Sörözgettünk, beszélgettünk, aztán valamikor jó későn mentünk haza. Tzupival a nappaliban aludtunk, én a földön, mert fájt a hátam. Tzu a kanapén. Nem kellett győzködni

Szombaton igazi semmittevés volt. Tzu elment, szedte fel a flameflowereket és mentek dógozni. Mi meg kimentünk Kóbival a halászléfőző versenyre. Mert az volt A sorsnak van a legjobb humora, ahogy szoktam volt mondani. Barátnőm tett egy megjegyzést h minek megyek le, ott nem lehet semmit csinálni, csak várost nézni meg halászlevet enni Hát ettem! ÉS nagyon finom volt. Ilyen finomat tán még nem is ettem, pedig a Duna mellett nőttem fel és Keresztszüleim nagy mesterei a halászléfőzésnek. No meg a házi meggybor. Az beütött. Estefelé lekóvájogtunk a kisbajorba, de még senki se volt uh Kóbi rögtönzött városnézést tartott. Dóm és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt utcája szerepelt az idegenvezetésben Természetesen Aztán vissza kisbajorba, ahol egész szép kis társaság gyűlt össze. Megismertem jo sok embert, köztük Rovót, aki Mikrofontos barátjával ezt követte el: http://www.youtube.com/watch?v=Y9T68kLzhyw Megmutatta az új számát, nem publik, de kiröhögtem, mert hirhedt híre megelőzi és a track ennek fényében vicces volt. Aki ismeri, az tudja, miről beszélek, aki nem, annak meg hosszúúúú Btw. respect (nem oltás)

Visszatérve, egész jó lett a hangulat, csak aztán átmentünk egy közeli szórakozóhelyre, ahova nem mentünk le, hanem az utcán állva beszélgettünk mindenkivel, aki kijött. Meg a Kóbit úgyis ismeri mindenki… Elég érdekes emberekkel találkoztam (vigyázok h mit írok, részletekre, ha valaki kíváncsi, inkább szóban ), de overall jo volt Aztán elsétáltunk Jatéhoz, mert páran ott voltak, de végül nem mentünk le, hanem a streetet toltuk tovább Fél óra alatt hárman próbáltak letarhálni belépőre. Nincs pénz, nincs buli – nekem ez az elvem. Aztán a harmadik gyereknek már elmagyaráztam h Budapesten 30000 hajléktalan van, az olyan, mintha Szegeden minden harmadik az lenne uh én úgy szocializálódtam h ne adjak pénzt. Bármi mást igen, de pénzt nem. Végül is megértették. Találkoztam Jedder öccsével, akire nem emlékeztem :/ Aztán valamikor a hajnal és a reggel időkontinuumának találkozásánál hazasétáltunk. Még fotózkodtunk vmi akárhol. Ilyen gép a falon, aztán lehet fotot készíteni és elküldik e-mailben. Vicces.  :D Éjszaka is voltunk várost nézni, de sajna, nem emlékszem, hogy hol

A vasárnap igazi punnyadás volt – nem csináltunk semmit. Átjött Gme és videot vágtak. Felemlegettünk nagyon régi underground magyar rap számokat, mint EZ. Jó is lesz háttérzenének az olvasáshoz Kóbi főzött, mert h szakács. Aztán este lementünk a Sánta Egérbe. Na, itt volt egy társaság, akik rendre lettek utasítva, annyira hangosan énekelték az egyetemi indulókat… Találkoztam Kóbi ismerőseivel, köztük Lacival, akivel nagyon jót beszélgettünk, miközben tetemes mennyiségű árpa-komló koktélt elfogyasztottunk. Éjjel fél4kor megérkezett Tzupi Szigetvárról. Mondanám h kihasználtuk a kihúzható kanapé téradta lehetőségeit, de azt mindenki félreértené. Pedig elég nagy volt Itt tennék egy olyan apró megjegyzést h elvileg vasárnap este vonattal jöttem volna vissza, de ez eleve veszett ötlet volt, amikor vasárnap este fél7kor még fetrengtem és nem volt kedvem megmozdulni. Úh megbeszéltem Tzuval h éjjel átjön és hétfőn megyünk haza együtt kocsival.  Ehhez fel kellett kúsznom az ETR-be és átjelentkezni egy másik kurzusra h ne hagyjam ki a gyakorlatom Ilyen ez…

Hétfőn úgy volt h Tzu és Kóbi videot vágnak, de végül nem lett meg a nyersanyag uh csak lazultunk, aztán hazajöttünk Tzupival.

Igazán kellemes hétvége volt, nagyon jót pihentem, kikapcsolódtam. Szükségem volt már rá. Ezúton is köszönöm Kóbinak h befogadott. Legközelebb én (is) főzök Tervezzük Tzuval h majd lemegyünk úgy is h ők nem dolgoznak és lehet csak simán bandázni.

Tömören ennyi. Tudnék még mesélni, de nem minden publikus. Próbálok disztingválni