Reflektálva a facebookos hozzászólásokra:
A gázspray tényleg csak akkor ér valamit, ha az ember tudja használni. Érdemes előbb venni 1 olyan flakont, amit kifúj az ember h tudja, mennyire kell pontosan célozni, mekkora a hatótávolsága, mennyire viszi el a szél (bár szélben és zárt térben nem ajánlatos használni, mert könnyen magának ássa vele az ember a gödröt), mennyi idő elővenni farmerzsebből, akárhonnan. Ha kézben van, hogyan kell oldani a biztonsági zárat, stb. Persze, semmit nem ér, ha nincs kézben! Azt a 10 percet, amíg az ember leszáll a 9xx buszról és hazasétál az éjszakában (figyelem! sok esetben addig támadják meg az embert, amíg keresgéli a kapu előtt a kulcsát…), mindenki kibírja.
Elvetemültek (bár nem ajánlom) kipróbálhatják h milyen hatása van. Itt azért eszembe jut, amit oktatófilmek elején szoktak kiírni:
WARNING
The skills demonstrated in this program are being practiced by professionals. Do not attempt these on your own.
A youtube-on vannak (vicces) videok h mit okoz egy ilyen spray. Ha az ember csukott szemmel, zárt szájjal átsétál egy ilyen felhőn úgy h közben nem vesz levegőt, akkor is halál… De tényleg. Nem mindenből kell a saját élmény. 
Viszont az is igaz h ha nem tudja az ember, mire számíthat és a támadóját lefújja úgy h nincs meg a kellő távolság, akkor könnyen kerülhet olyan helyzetbe h ketten fetrengenek a földön és tragikomédiába fullad (szó szerint) az egész…
Mindenkinek lelke rajta. A gázsprayt nem közelharcra találták ki olyan értelemben h kell pár méter távolság, aztán spuri… Amennyire én gondolom. De van oldalt a blogrollban egy önvédelmi blog, ahol szépen leírják az alap tudnivalókat. Én nem vagyok szakember, tehát amit írok, az leginkább az én véleményen. Mindenféle tanácsot, kritikát szívesen fogadok (a “hülye picsa” jellegű kommenteket nem akceptálom)!
Nekem ad egyfajta biztonságérzetet h a zsebemben van és ha lerúgtam a támadó tökét, akkor utána le is tudom fújni h az adrenalintúltengéstől, amitől nem érez fájdalmat, mégse támadjon meg újra… (*irónia)
Mindenesetre had idézzem itt egy fegyverbolt válaszát, amit arra a kérdésemre küldtek h ajánláják-e a gázsprayt (kravosok most csukják be a szemüket 
):
“Onvedelmi sportok adta illuzio helyett inkabb egy jo gazrevolvert es az azzal valo gyakorlast ajanlunk.
Ezekrol bovebben: www.gazpisztoly.hu“
Pontosan nem ismerem a hatályos jogszabályokat (a linken megtalálhatók), de elképzelem, ahogy egy konkrét fegyverrel mászkálok. Megyek mondjuk bulizni a Corvintetőre és ha egy részeg rámtámad, akkor előkapom a tokból, ami az övemre van csatolva, a kis pisztolyomat és a fejéhez szorítom h jó lenne, ha eloldalogna Meg egyáltalán. Ki használ gázpisztolyt?
Ha valakinek van és engedélye is van a viselésre és btw olvassa ezt a blogot, írja le, legyen szíves, a tapasztalatokat, mire használja, stb. Nekem kicsit paradox ez a dolog… Civil használatra nem nagyon tudom elképzelni.Max azt h a kesztyűtartómban figyel (a trabant nemlétező kesztyűtartójában 
) és ha behajol egy részeg fedélnélküli akkor megfenyegetem h kívül tágasabb, majd rázárom az ablakot (feltekergetem) és a trabant maximális 80km/órás sebességével megfuttatom a kálvária téren… Komolyra fordítva a szót, “szakemberek” (pl. biztonsági őrök) kezében el tudom képzelni, de civil használatra nehezen. Fegyver helyett??!! Ok… Nem halálos? Ok… Én egy ilyennel védjem meg magam?! Ezt így h gondolta ez az üzlet (nem nevezem meg), nem tudom…
Na, summa summarum, azért vettem ma egy sprayt, jelenleg a legerősebb, ami hazánkban kapható. Remélem, sose kell majd használnom, de őszintén, a viktimológiát rám lehetne építeni, annyi szar történt már velem. Bár, az is lehet h nem kellene punkokkal skinhead koncertekre mennem
Kicsit más. Amiről a cím is szól. Társadalom klinika – kritika. Volt ma drogprevenciós készségfejlesztő gyakorlatom. Hogy mit takar ez a gyönyörű műszó? Olyan játékos jellegű önismereti és készségfejelsztő gyakorlatokat csináltunk, amelyek fejlesztik a személyiségünket, társas készségeinket, hozzásegítenek önmagunk megismeréséhez, ezáltal segítve azt h ne kerüljünk be a drogok gerjesztette spirálba. Ez nekem egyetemi kurzus, tehát nem arról van szó h most itt összeült két tucat anonim drogos h megbeszélje az élményeit. A csoportot a Kompánia Alapítvány kortárs segítői vezették, akik fiataloknak tartanak megelőző foglalkozásokat iskolai környezetben.
A bemutatkozás után 1-2 feladattal mindenki elmondhatta a véleményét a drogokról (tea, kávé, cigi, alkohol, gyógyszerek, legális és illegális kábítószerek), majd “megalkottuk” az új drogtörvényt. Ezután önismereti játékok következtek: ki hogyan reagál csoporthelyzetekben, mennyire fontos számára a társas támogatás, mennyire tud ellenállni a csoport akaratának, mennyire vállalja fel a saját véleményét, mennyire enged egy vezető kéréseinek, mennyire igénye h egy csoporthoz tartozzon, stb. A kortárs kapcsolatok, a serdülőkori identitásformálódás és a kábítószerfogyasztás összefüggései ismertek. Gondolom, ezt annyira nem kell kifejtenem. Ha mégis, akkor kérésre természetesen leírom. Az alapítvány munkatársai úgy gondolják h a függőség elkerülésének leghatékonyabb útja az önismeret és a társas készségek fejlesztése. Ezzel maximálisan egyet tudok érteni. A legrövidebb és egyben legnehezebb szó a NEM. Ennek belülről kell jönnie. Nem csak mások felé, de magam felé is. Nem csak alkalmanként (nem megyek a haverokkal felszívni a harmadik csík spurit, ha már így se bírok megmaradni 5 másodpercnél tovább a fenekemen), de hosszútávon is (ha babát szeretnék, akkor nem szívok).
Mielőtt valaki azt gondolja h ellenzem a kábítószereket, nem erről van szó. Nem erről szeretnék most írni. Hanem arról h megint szembesültem azzal h a sok tárgyi tudás mellett mennyire nincsenek felvértezve a fiatalok az életben szükséges és elengedhetetlenül fontos készségekkel a nagybötűs Élethez. Az önvédelem az egyik. Erről egy korábbi posztomban érintőlegesen írtam. Nagyszerű írások találhatók az interneten a témával kapcsolatban. Meghagyom a területet a Jupitereknek
Visszatérve (hajlamos vagyok elkalandozni, bocsása meg nekem ezt a hibámat a kedves Olvasó), a beszélgetések kapcsán kiderült, mennyi hiányossággal küzdünk mi, magyar emberek. Arról h nincs pénz, kár beszélni. Gondolom, evidens Hiányzik a kommunikáció az érintett felek között (gyerekek, fogyasztók, szülők, pedagósusok, hatóságok, stb). Hatalmas a félre -és alultájékozottság a témával kapcsolatban. Hiányoznak azok a készségek, amelyek védenék a fiatalokat a buktatók ellen. Lehet h heti 4 matek óra helyett vagy mellé (mielőtt fellázad a Pedagógusok Érdekvédő Szervezete) önismeretet, pszichológiát, önvédelmet és még sorolhatnám, miket kellene tanítani. Sok értelme és haszna lenne. A “sportolj szabadidődben!” felkiáltás is ok, de aki szívni akar, az sport mellett is fog. Ez önmagában nem elég.
Rendkívül fontosnak tartok minden fiatalokat célzó, pszichoedukációs (“lélekoktató”) kezdeményezést. Ha az állam nem hajlandó ilyen téren működni, akkor alulról kell megpróbálni építkezni (társadalmi indíttatású programok, pl. alapítványok, önkéntes segítők, edzők).
Ami most van, az szerintem hosszútávon tarthatatlan. A bűnügyi statisztikák a valóságot még csak szeleteiben sem tükrözik. Az ideális család mint valami elérhetetlen utópia jelenik meg a sok válási statisztika között (a témában ajánlom Csernus összes könyvét [Dogma, A nő, A férfi, Ki nevel a végén?]- akinek nem veszi be a gyomra, annak nem). Rengeteg kutatás szól arról h a fiatalok mennyire magukra vannak hagyva a problémáikkal (többek között, iskolai agresszió és szerfogyasztás kapcsán mi is vizsgálódtunk két csoporttársammal a témában, egy következő posztban, ha lesz érkezésem, megírom majd a tanulságokat). Mi lesz a fiatalokkal, ha sem az iskolájuk, sem a családjuk nem védi, támogatja, segíti őket? Apukám szokta mondani enyhe cinizmussal h korcsosul az emberiség. Nem kell hagyni… Tágra zárt szemekkel nem lehet tiszta lelkiismerettel élni. Szerintem.
.
.
.
Azért gondoltam megírni mindezt, mert az utóbbi időben több kapcsolódó élmény ért: megismertem két, merőben különböző, de céljában hasonló kezdeményezést és gondolatébresztően hatottak rám. És ha legalább 1 ember is végigolvassa, amit fent összeírtam és utána elmereng két szép szeme a távolban 1 másodpercre, ahelyett h rögtön átkattintana a youporn-ra, akkor már megérte egy órán keresztül gépelni (akkora kocka leszek már lassan h elérem a gömb-levelt ).
Én köszönöm a támogatást mindenki részéről, a belém vetett bizalom mindenképpen motivál.
Címadó nóta: DSP – Társadalom klinika
