“Az egyetlen dolog, amit egy jó tanáccsal tehetünk, hogy továbbadjuk.“
/Oscar Wilde/
Kedves Szerkesztő!
Örülök, hogy rátaláltam a blogodra! Engem is érint, érdekel az önvédelem és az ifjúságvédelem személyesen és a (leendő) szakmámba vágóan is. Látom, hogy még friss az oldal, alakul… A téma nagyon fontos, a blogod hiánypótló, óriási a létjogosultsága!
Végigolvastam minden posztot és kommentet. Van egy észrevételem, ha úgy tetszik, kritikám. Minden történet után marad bennem valamifajta hiányérzet. Nagyon jó olvasni a sikertörténeteket! Nagyon örülök h a gyakran kis pöttöm 
szereplők jól jöttek ki a kellemetlen helyzetekből. Viszont mindegyiknek az a tanulsága, hogy kravozni kell… Én is járok, véletlenül se akarok ellene beszélni! Arról van szó, hogy a bántalmazott gyerekek, nők töredéke jut el valamifajta önvédelmi oktatásra. Mi lesz a többiekkel? Nekik nincs mit mondanod? Számukra nincs valami tanácsod?
A sikersztorik azon túl, hogy jó érzéssel töltik el az olvasóid, adnak valamilyen pluszt? Nem kell telenyomni a blogot szakmai dolgokkal, azt úgyis csak gyakorlatban lehet elsajátítani 
Viszont a pszichológia nem egy önmagáért való tudomány. Szerintem nyugodtan írhatnál ilyen vonalon is! Továbbá, a konyhanyelven megfogalmazott tanácsokat mindenki megérti. Írok egy példát, hogy mire gondolok:
Írtam a blogomban h nőket gyakran a ház előtt támadnak meg, amíg keresgélik a táska mélyén a kulcsot. Erre mondták többen is barátnőim h ők teljesen kikészültek ettől a gondolattól, félnek, stb. Következő posztban meg fogom írni h ilyenkor azt kell tenni h az ember már a buszon előkészíti a kulcsát – nem utolsó önvédelemre sem – és mielőtt elkezdené nyitni a zárat, körülnéz, nincs-e mögötte valaki.
Az állításoknak, tényeknek mutatniuk kellene valamerre. Jelen esetben minden út a krav magához vezet, ami önmagában nem baj, de szerintem a téma megérdemli, hogy ennél szélesebb körben foglalkozzanak vele Olvasóként rögtön olyan kérdések merültek fel bennem, hogy ha Pistike, akit mindig szekálnak, csúfolnak, vernek az iskolában vagy Pistike anyukája olvassa a blogodat, viszont nincs pénzük kravra járatni a gyereket, mert Pistikének még van 3 testvére, akkor nekik ad valamit a blogod? És ők lesznek többen, nem azok, akik rögtön viszik majd beiratni a gyereket… Mit üzennél Düncikének az interneten keresztül, ha az édesapja mégsem iratta volna be őt hozzád?
Mindeközben azt is belátom, hogy nem lehet mindenkivel foglalkozni…
A hiányérzetemtől eltekintve, ismét csak azt tudom mondani, hogy szuper a kezdeményezés! Várom a folytatást! A linket betettem oldalt a Blogrollba.
Sok időt és energiát kívánok Neked a folytatáshoz! Ha segítségre lenne szükséged az oldal “kipofozásához”, szólj nyugodtan!
Üdv,
Orsi
