2010: A változás éve

Beköszöntött az újév… ha lehet angolosan távozni, akkor angolosan érkezni is lehet. Na valahogyan így voltam én most az ünnepekkel és az újévvel. Ennyire gyorsan még egyik sem telt el. Igaz, majdnem végig dolgoztam, a maradék idő nagy részében pedig aludtam. Élni tudni kell

2009… az index szerint a donaldkacsázás éve…

Lássuk akkor h nekem milyen év volt ez.

2008. dec. 31-ével kiléptem az ELTE közalkalmazottainak sorából és az egyetemista munkanélküliek csoportját bővítettem fél évig. Tudatos döntés volt. Egy részről untam már azt a munkahelyet, úgy éreztem, hogy a fizetés és a belefektetett energia (vagy annak hiánya) nem áll párhuzamban, más részről pedig készülni akartam a záróvizsgákra. A szakdolgozati portfólióm (igen, BA-n így hívják, mert 4×10-15 oldalt kellett írni a 4 szigorlati tárgy keretein belül választott témákból) több, mint fele még előttem állt. Apukám is támogatott a döntésben: visszatértünk a zsebpénzre. Ezen túl készültem Liverpoolba: az A-terv szerint kint szerettem volna elvégezni az MSc-t.
A magánéletemben egy meglehetősen szomorú és viharos időszakon voltam túl. Kiléptem egy nagyon hosszú (majdnem 3 évig tartó), szép, de kilátástalan kapcsolatból.

Így indult a január. A tavalyi szilvesztert a Kuplungban töltöttük barátokkal breakbeaten. Nagyon jó volt, azt tudom, bár  nem sokra emlékszem. A január viszonylag nyugisan telt. Vizsgaidőszak, természetesen. Voltam a Sick7 crew által szervezett break versenyen, ahova Csé vitt be. A tavalyi év egyik pozitívuma, hogy a cirkuszban megismertem pár embert, akikkel azóta is szívesen tartom a kapcsolatot: köztük Csét, akit nagyon kedvelek, nagyon jófej… Januér végén voltam pár napot Berlinben, a Tropical Island-en, ami egy hatalmas üvegbúra alatt berendezett trópusi paradicsom: medencék, szauna, pálmafák, homokos! medencepart, trópusi növények és állatok… Mintha az ember egy hatalmas üvegházban fürdene. Ide tulajdonképpen dolgozni jöttem: beindítottuk a zsonglőr egyesület Grundtvig tanulási kapcsolatok EU-s projektjét a spanyol és a német partnerekkel. Nagyon élveztem volna az ott létet, ha nem lázasodom be nagyon durván. 39 körül volt a lázam, minden bajom volt: mindezt egy olyan helyen, ahol 36 fok volt és 80%-os páratartalom. Amikor nem megfagytam, akkor éppen izzadtam, mint a ló. Tulajdonképpen semmit nem csináltam, csak az egyik nyugágyból feküdtem át a másikba és zabáltam az algopyrint. Miközben strandolhattam volna egy jót a berlini -5 fokos hidegben :/
Váratlanul hazajött a volt párom, ami elég rendesen felborította a rezignált érzelmi állapotom. Találkozgattunk egy darabig, a hétvégéket nála töltöttem. Nem volt egyszerű… Hiányzott a tényleges elválás és most újra itt volt, egy városban velem…
Január végén láttam moziban a Csillogás c. filmet. Fliegauf Benedek rendezte: riportfilm halálközeli élményt átélt emberekkel. Számomra egy újabb bizonyíték arra, hogy az elkerülhetetlentől nem kell félni. Mindenkinek ajánlom!

Februártól gépírás tanfolyamra jártam. Ez is a “tökéletes titkárnő” képzésem részét képezte Ha már a pszichológia diplomával sehova nem fogok tudni elhelyezkedni, legalább legyen 1-2 skillem, amivel találok munkát.. Ez rossz vicc, de mint minden viccnek, ennek is a fele igaz. Sajnos. Februártól egyébként elkezdtem munkát is keresni. Tudtam, hogy hónapokba fog telni, mire találok egy részmunkaidős állást, amit tudok majd egyetem mellett végezni. Abban bíztam, hogy a záróvizsga környékére találok majd valamit. A suliban elkezdtem megírni még két műhelymunkát (a portfóliómba): az egyiket az iskolai agresszióról, a másikat pedig a hipnotikus fogékonyságról. Ez utóbbi miatt csoporthipnózisokra jártam jegyőkönyvezni a félév során. Vettem fel gyermekvédelem órát, ahol megismertem egy nagyszerű szakembert, Hegedűs Juditot. Az ő közreműködése révén a félév során voltam Aszódon a javítóban és Tökölön a fiatalkorúak bv intézetében intézménylátogatáson. Mehettem volna még Rákospalotára a lányok részére fenntartott javítóba és Szegedre a Csillagba, de akkor külföldön voltam (júliusban Spanyolországban). Nagyon jók, érdekesek voltak ezek a programok, jó h bevállaltam őket, mert rendkívül sokat adtak: információt és élményt egyaránt. Visszatérve a februárra: voltam ismét a Punk ‘n Disorderly fesztiválon Berlinben. Nagyon jó volt! Egy hónapon belül kétszer egy városban, amit imádok Ismerősöknél laktunk, akik nagyon kedvesen és vendégszeretően fogadtak minket. Ha tehetném, egyszer eltöltenék kint picit hosszabb időt és megtanulnék németül. Még ennek is eljöhet az ideje.

Márciusban túl sok látványos dolog nem történt, ellenben annál fontosabbak voltak: újra letettem az angol felsőfokot, mert a liverpooli egyetem nem fogadta el azt, ami nekem volt. Nagyon örültem, hogy alig felejtettem valamit, köszönhetően az angol nyelvű állásnak az egyetemen és a sok utazgatásnak. Az IELTS vizsgán 7.5 össz pontot szereztem, ami erős felsőfoknak felel meg – mindezt pár heti készüléssel. Beadtam a felvételit is kintre. Voltam az Its Rite breakversenyen, amit a Sick7 nyert meg. Megérdemelték

Az április az előkészületek hónapja volt. Írtam a műhelymunkákat. Vártam a felvételi eredményét: és igen! Behívtak szóbelire. Készülődtem a kiutazásra, megvettem a repülőjegyet, szerveztem szállást. Elkezdtük a zsonglőrtalálkozót is szervezni: Pintye Tomival, kedves barátommal és szervezőtársammal leutaztunk Gyomára a polgármesterhez – beindítottuk az eseményeket. Innentől kezdve aktívan foglalkoztunk a szervezéssel h augusztus végén egy színvonalas találkozóval várjuk a hazai és a külföldi zsonglőröket és egykerekűsöket.

Május = Liverpool. Életem egyik legnagyobb élménye! Nem írnám le újra, hiszen már egyszer mindent leírtam ide a blogba, vissza lehet keresni Sajnos, nem vettek fel, de ettől függetlenül maga a felvételi és a kiutazás is olyan tapasztalat volt, amiből sokat lehetett tanulni. Emellett vidám, izgalmas és kalandos. Mindenesetre eldőlt h újabb két évet még biztosan itthon töltök. Életbe lépett a B-terv: MA képzés az ELTE-n.

A nyár első hónapja, Június, egyértelműen a tanulásról szólt. Leadtam a szakdolgozatom, majd a záróvizsgák követték egymást feszített tempóban, végül a felvételi következett július elején. Mással nem is foglalkoztam. A grundtvigos projektet szerveztük még és voltam a Balaton Bike Fest-en az egykerósokkal. Na, az nagyon vicces volt Jó volt a vizsgák után és a felvételi előtt kicsit lenyugodni, újra feltöltődni energiával.

Július 6-án letudtam az ELTE-s felvételit is. Már akkor biztos volt h felvesznek uh egy percig nem aggódtam. Már csak azért is, mert nagyjából annyi jelentkező volt, mint hely, az egyetemnek meg kell a pénz… könnyű volt bejutni, egyedül a szakirányos helyekért folyt a harc. Szerencsére felvettek oda, ahova jelentkeztem: Tanácsadás és iskolapszichológia szakirányra. Mindjárt a felvételi után indultam ki Spanyolországba az Európai Zsonglőr Találkozóra “dolgozni”. Erről is írtam jó pár post-ot a blogba. Python Lacival és Tzupival rengeteget hülyéskedtünk, nagyon kellemes pár napot töltöttünk el a Baszkföldön a meglehetősen fagyos és kellemetlen időjárás ellenére is. Majd rögtön jött a gárdonyi zsongi tali. Reggel hazaértünk és már aznap mentünk le. Majd egy napot apánál pihiztem Fonyódon. Lett munkám is egy iráni tulajdonú ingatlanos cégnél, de elég hamar befejeztem ott a pályafutásom, mert a boss elég érdekesen értelmezte a részmunkaidő és a rugalmas beosztás fogalmait. Bementem dolgozni 10-re, ő megjelent fél11-kor. Persze, nekem nem volt kulcsom… Majd 4 órát se dolgoztam, hanem 2-3 óra után hazaküldött h neki mennie kell… Kb három hét (összesen 5 munkanap) után kiléptem.

Az augusztus nagyon durva volt. Nem sokat aludtam, ellenben annál többet buliztam. És persze pihi, lazulás. Anyáékkal és rokonokkal voltunk Kőrös-hegyen a Balatonnál pár napot. És persze Sziget fesztivál, ahol idén én szerveztem a cirkuszi sátornál a játékkölcsönzőt. Ezért kaptam egy heti jegyet. Nem aludtam kint, annyira azért már nem vagyok fiatal :/ Nem szeretem… Annyira nagyon jó koncerteket láttam!!!! Buena Vista Social Club, Goran Bregovic, Pendulum, Prodigy, The Offspring… Lehet h a következőt kihagyom és Ozorára megyek… majd meglátom.
Hónap végén a zsongi tali megint odab*tt Ezt se akarom újra leírni: beszéljenek helyettem a képek és videok a Galéria -posztban! Nézzétek meg mindet! 5 nap alatt valami 12 órát aludtam, mellette reggel 8-9től este 10-11-ig meló folyamatosan, utána pedig buli, lazulás… Nem is tudom h bírom ki. Idén már sokat tanultunk a tavalyi hibákból uh mondták a külföldiek is h csodálkoztak, mennyire nyugodtan és higgadtan tudtuk kezelni a dolgokat. Végül is idegeskedéssel nem fog semmi gyorsabban haladni, csak az ember kicsinálja magát. Ez egyébként az életre is megszívlelendő tanács.
Augusztus aktív állás és albérlet-kereséssel is telt. Eredeti terveim szerint szeptembertől már albérletben kezdtem volna az új tanévet. Sajnos, ez nem jött össze. Nem találtam lakótársat, így lecsúsztam a megfelelő lakásról is. Ez úton köszönöm barátnőmnek, Pankának a sok fáradtságot! :* Illetve ugyanebben az időben apukámék majdnem megvették Balatonon az iker-nyaraló másik felét is. Aztán ez nem jött össze és végül úgy döntöttek h a sok évtizede félretett pénzből veszünk majd ősszel egy garzonlakást nekem. Ekkor még semmi konkrétum nem fogalmazódott meg, ráértünk keresgélni. Apa úgyis tankönyvet írt az egyetemen, előbb azt be szerette volna fejezni.

Szeptemberben beiratkoztam az egyetemre, az alma materbe, az ELTE-PPK-ra. Elég lájtosan telt a hónap. Voltam Szegeden barátoknál pihenni egyet. Aztán elkezdtek történni mindenféle dolgok… Lett munkám például, amit nagyon szeretek. Jófejek a kollégáim, a főnökeim. Rugalmas az időbeosztás, bármikor mehetek dolgozni, csak átlagban le kell dolgoznom heti 20 órát. Netto 500ft-os órabérrel dolgozom. Már a betanulás idejére bejelentettek: többre, mint a minimálbér! Szinte hihetetlen egyébként… Nem is megterhelő munka. Nem keresem agyon magam, de suli mellé ennél jobb állást nem is találhattam volna. Kicsi a világ: két kolléganőmet már ismertem korábbról még az előző előtti barátom révén. Csodálkoztunk nagyokat
A munka mellett elkezdtem angolt tanítani egyik csoporttársamnak és barátnőmnek. Az első angol óra sikerességén felbuzdulva azóta is rendszeresen tartom neki a nyelvvizsga-felkészítő órákat. Óriási dolog nekem h élvezi az órákat. Remélem, a nyelvvizsgát is ilyen könnyen, lendületesen fogja letenni tavasszal. Már most szorítok érte.
Hónap végétől egy szerencsés szerencsétlenség folytán (mert minden rosszban van valami jó), elkezdtem Krav Magára járni. A suli büféjében mesélte egy srác, hogy mi történt vele, akkor tájt nekem is volt egy inzultusom az utcán, aminek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Véletlenül ott volt az a srác is, aki később az instruktorom lett. Ő mondta azt h az emberek többsége nincs felkészülve ilyesmire. Megtaláltam őt az interneten is, a krav-maga.hu-n, írtam neki, mondta h menjek le edzésre nyugodtan. A krav-magáról dióhéjban azt kell tudni, hogy egy magyar eredetű önvédelmi és taktikai rendszer, amely az izraeli hadsereg hivatalos közelharc-rendszere. Én ennek tanulnom, gyakorlom heti háromszor a civil változatát. Persze, kiderült h az edzőm is a PPK-ra jár interkulti szakra és van egy csomó közös ismerősünk, de nem csak a suliban, hanem punk koncertekről is. No, és edzőtársaimmal is Ennyire azért nem lehet kicsi a világ… Már kezdem megszokni Az edzéseket imádom, hihetetlenül jó. Bevallom, kicsit függő lettem. Sikerélményem is van, haladok is.

Októberben részt vettem Elliot Aronson, amerikai szociálpszichológus előadásán. Jó volt, érdekeseket mondott. Nagyon jó előadó. Könnyen érthető volt az angol, amit beszélt. 17-én voltam egy krav női szemináriumon, ami inkább nekem gyakorlás volt, mint tanulás, mert a legtöbb technikát már tanultam az edzőmnél. No, és elkezdtünk lakásokat nézni. Főleg az interneten kerestem, mert ott volt kép a hirdetés mellett és alaprajz, foto alapján nagyon sok lakást már ki lehetett zárni. Októberben őszi szünet alatt pihi volt. Egyetemre nem nagyon jártam be. Volt néhány tömbösített gyakorlatom, azokra igen, de az előadásokra nem. Alapozás címszóval, leadták újra azt, amit három évig tanultunk. Azt meg elolvasom könyvben, nem kell nekem ott ülnöm… Október 30-án kimentünk apáékkal a temetőbe nagyszüleimhez, majd megnéztük az első lakást, amit kinéztünk a hirdetésekből. Nagyjából ez itt el is dőlt h ez a miénk lesz. Másnap apával visszamentünk világosban is h lássuk napfényben is a pecót. Halottak napján megbíztuk az ingatlanosokat h intézzék el az adás-vételt és november 18-án a miénk lett a lakás. Két hét. Apukám biztos benne h nagyszüleim “keze” volt a dologban, mert ekkora szerencsénk nem lehet. Persze, felmerül a kérdés h ha tovább nézelődünk, akkor találunk jobbat, de nem valoszinű: I. kerület, CSalogány utca, az ablak a Málna utcára néz. 2. emelet, 34nm, egyedi mérőórás, közös kts tartalmazza a házközponti fűtés árát. Van hozzá pince és lift is van a házban. Egyetlen negatívuma h kompletten fel kell újítani, ami jelenleg is folyamatban van. Át is építettük, mert a beosztása nem volt túl ideális. Így viszont tökéletes lett: 4nm előszoba, 4nm fürdőszoba sarokkáddal és WC-vel és egy 26 nm-es amerikai konyhás nagy, napfényes, délkeleti fekvésű szoba. A szoba ablaka tulajdonképpen egy kis franciaerkélyhez tartozó ajtó. Az előszoba terébe, a szoba felé “nyíló” galériát építünk, ahol aludni tudok majd. 3 perc a Batthyány tér, 8 perc a Mammut és a Moszkva tér. Nagyon ideális helyen van. A ház körül nagy parkoló. Értékálló. Tulajdonképpen egy ilyen lakást soha nem tudtunk volna megvenni, ha az előző tulaja nem lett volna olyan, amilyen… Elég ramaty állapotban volt a lakás, amikor megvettük uh akkor el is határoztuk h ezt bizony teljesen ki kell pucolni és felújítani. Január közepéig a 80%-a meglesz és tavasszal beköltözöm. Gyorsan történnek a dolgok…

A december munkával, vizsgákkal és felújítással telt. Voltunk Tzupival pár napot Szegeden a vizsgáim után, még karácsony előtt. Elég chilles volt, de pont ez volt benne a jó. Kóbász, kedves vendéglátónk most is mindent megtett a kényelmünkért.  (Puszi) Nagyon vicces, de elmentem P1 szintre Krav Magán vizsgázni  Magam sem gondoltam volna h ennyire be fog jönni…  Nem tudom az eredményét, de az edző szerint biztosan megvan. Szerinte a P2-n is átmentem volna…  Az ünnepekről már írtam a poszt elején. Voltak persze mindig ilyen-olyan bulik itt-ott, pl a Jungle-ben nagyon jó bulik voltak. Társasági életet éltem, moziba, színházba, koncertre mentem. Legutoljára anyával voltam swing, jazz, ragtime koncerten. Egyik nagyon kedves ismerősömmel, Küzdi Tomival a Mozi ünnep alatt megnéztünk pár nagyon szutyok filmet. De legalább voltam már 3D-s vetítésen is 

A tegnap éjszaka (szilveszter) igen érdekesen sikerült. Feljött Szegedről Anna barátnőm. Dolgoztam délután, onnan felugrottam apához koccintani, aztán egykerós házibuli, majd Almássy téren elektronikus tánczenei buli  Na ezt így nem kommentálnám… Inkább elmegyünk ma is h jó emlékünk is legyen az újév elejéről  Ma este Kuplungban ingyenes parti: Palotai, Ludmilla, Metha  Ott leszek 

A babona szerint az ember (lánya)egész évben azt fogja csinálni, amit az év első napján. Hát.. Én ma aludtam, ettem és blogot írtam. Remélem, ennél tartalmasabb lesz a 2010-es év  Egyelőre úgy tűnik, a változás éve lesz.